CsavarGó táskája - vendegblogger [az elso itt!]
Volt egy taskam. Gondolt egyet es egy ev utan - akarmerre setaltam a westendben - becsipogtatta az összes kaput, befele kifele. Sőt, volt amikor csak elmentem egy üzlet előtt és akkor is becsipogott. És minden távozó vevőt visszahívtak, hogy mutassak meg megegyszer a taskakat, kozben az az enyime volt am ami csak melette suhant el :) Gondoltam, legalább ennyi örömöm hadd legyen, ha már így jártam.
(EGYÉBKÉNT NEM IGAZ, hogy még ezt nem meséltem. Mindegy, az idő megszépít mindent, elmondom újra.)
Eleinte ahol becsipogtam, inkabb nem vasaroltam, aztan mar nagyon kellett egy esernyő, szóval csipogas ide vagy oda, bementem. Toredelmesen bevallottam, nemtommi van, de egy hete mindig csipog a taskam és befelé is, kérem, ennek ellenére hadd nezzem meg az esernyőiket.
A boltvezeto sóhatjtott egyet és szolt Zsuzsanak, hogy mondja vissza a biztonsagiakat. Zsuzsa, akárki is legyen ő, gondolom visszamondta, mert nem jött senki sem értem. Utana KÉT elado is mutogatta az esernyoket CSAK nekem. Azt gondoltam, a viccben az a nyomoronc kisgyerek érzhette így magát, akit a suliban gunyolnak, és akinek ezért anyukaja aszongya ,hogy nincs is nagy fejed, kisfiam, csukd be szemed, egyel kekszet. (Most ezt csak az érti, aki ismeri a viccet, ami nagyon hasonlít ahhoz a vicchez, ahol az anyuka aszonygya, hogy nincs is kockafejed és megsimogatja a buksiját.) Szóval ennyit az érzéseimről. Mindenesetre esernyőt nem vettem, hiába is volt hosszú garancia mindegyikre, hiszen nekem 8 ezer alatti esernyő is jó lett volna.
Átmentem a Skálába, ott már csak mosolyogtam az őrre, hogy hehe, nálam mindig ez van, bocsi. Az csak nézett, mintha igaziból az lenne a furcsa, ha valaki nem csipog be. A Skálán szerencsére minden szinten van külön kapu és az esernyok fenn vannak, igyhát minden mozgolépcsőnél csipogtam és mosolyogtam az őrökre. Ott sem volt jó esernyő, de már elegem volt, vettem egyet, amire akkor is van garancia, ha a szél kifordítja, pedig ránézésre a legkisebb szellő is ízekre szabja. Lefele a mozgólépcsőnél az őr viszont odajött, hogy belenézne a táskámba. Mondtam, hogy nem, mit képzel, befele is csipogtam, a kollegájának már szóltam, mikor bejöttem, hogy én egy hete mindenhol csipogok, sajnálom. Mondtam jöjjön velem oda a másikhoz. Nemjött, de én odamentem. De persze mostmár ő is bele akart nézni. Mondom neki, hiszen én előre figyelmeztettem. Akkor legalább annyit mutassak meg, melyik táskám csipog - könyörgött. Ez! - odatartottam a szenzorhoz és az vinnyogott, mint az őrült. És már nagyon utálom! - tettem hozzá. Fogtam a cuccaim és otthagytam.
Másnap Tesco. Csipog.
- Szabadna a táskáját?
- Nem. Ha nincs csomogamegőrzőjük, nem vásárolok itt.
- Sajnos nincs.
- Viszlát!
A sirás kerülgetett, és akkor végső elkeseredésemben megláttam az OBIt! Ó, OBI, ha te nem lennél! Berohantam. Egyenesen az őrhöz. Kérem segítsen! ziháltam. 5000 szál göndör hajam 3000000 felé ált. Nekem úgy tűnt nem értette mi bajom, de ez akkor nem nagyon, sőt nagyon nem érdekelt. Minden mágnesest kipakoltam, belépő kártyát, pendrive-ot, pénztárcát sőt még az öngyújtós zseblámpámat is. Ragaszkodtam hozzá hogy egyesével szenzorizáljuk őket.
Sajnos minden negativ...Akkor talán a táska... Igen, persze hogy az volt!
- Nem nyulkálnék a táskájában (végre egy normális ember!), de keressen benne egy mágneses vonalat a pl. varrásnál valahol.
- Hetek óta csak azt keresem! Nincs és egy évig nem is volt semmi baj!
- Tudja mit? - nézett rám, még szemüvege is volt, csak piros ruhája fehér szakálla és zsákja hiányzott - adja ide a táskáját, én kimágnesezem azt magának.
- Ó!
És azóta nem csipog.
(C) CsavarGó
----------
a kepet en rajzoltam
azt mondta CsavarGo, h persze, betehetem a blogba, de rajzolhatnek hozza
o olyasmit remelt, mint a kutyak, en most olyat nem akartam / tudtam
azert ez is meno kicsit: az uj ubuntumon xaraval rajzoltam, touchpaddel
[ubuntut tovabbra is birom, xara nem tetszik, touchpaddel tovabbra se szeretek rajzolni]
