ez a szo iszonyuan izgatja az agyamat
eloszor az egyik legkedvesebb regenyemben, jung chang: vadhattyukban talalkoztam vele
[tovabbra is mindekinek melegen ajanlom h olvassa el, sztem letehetetlenul izgalmas, egek egek, el kene olvasnom mar megint, ugy erzem, aaaaaa, eletem egyik legizgalmasabb konyve, komolyan mondom, akarhanyadik olvasas utan is, kicsit mint koestler oneletrajza...] [ez az]
szoval kinaban a kulturalis forradalom alatt mindefele ragasztgattak mindefele fecniket jelmondatokkal meg vezerelvekkel a falakra, elkepeszto lehetett
off
[persze en alapbol ra vagyok indulva a szocializmus etc dolgokra, igy a kinai kulturalis forradalom aaaaa ugyanannyira szemforgosan izgalmas nekem mint amikor lev kulesov konyeben olvastam, h miket csinaltak a frissen letrejovo szu-ban az emberek, pl kekre befestettek egy fat minden levelevel egyutt meg hasonlok, uh az a konyv is szuper izgalmas volt
jaj de szeretem ezeket a regi orosz rendezoket, dziga vertovot az ember felvevogeppelt aaaaaa de jo az is, meg eizenseint is, oo oo]
[jut eszembe ha mar ugyis tok masrol beszelek: viktorral sokat dumaltunk a varosokrol ugy altalaban, h engem mennyire erdekelnek [azert igy jobban hangzik mintha azt mondanam h en mennyit pofaztam neki], meg ot is mennyire erdeklik
na eeees a fenykepekrol meg filmekrol is sokat beszeltunk [es mar az o fejeben is osszeraktam 2 nap alatt egy 1000 elemu listat filmekrol amit nem lehet nem megnezni, szegeny ember]
ees szobajott az ember felvevogeppel, marint en hoztam szoba, ki mas hozta volna
ees mondtam neki, h olyan nagyon durvan jo a magyar cim, mert angolul is meg nemetul is csak camera meg kamera, es mennyivel sokkal sokkal jobb h felvevogep, ugy szeretem ezt a cimet, mindig dobban egy extrat is tole a szivem]
on
berlinben meg a vonaton odafele is meg visszafele is marcinnal dumaltam, a lengyelnemet pasival, eleg sokat, leginkabb graffitikrol mert streetart cuccokrol
o persze komoly iranybol kozeliti meg haha, kategoriak meg ilyenek, irt is nekem listat azokrol amiket o szeret, meg mondta h csinalt is parat mannheimban
[innen jott az otlet, h csinaljunk kozoset karlsruheban, mert o ugyis betuk, en meg talan inkabb figurak, csak eleg para h o gordeszkas hiphopos koraban szerette ezeket en meg nagyon nem olyan fajta vagyok, de majd leulunk aztan megbeszeljuk
az mindenesetre mar teny h kapok vmi irast a falamra marmint papirra ide es akkor ki tudom tenni, egy otlet volt pl h a nevemet megirja nekem]
na eees ahogy dumaltunk, mondtam h ami iras, abbol engem pl a tacepaok izgatnak meg
es kerdezte h az mi
eees akkor elmeseltem es nem ismerte ezt a szot
es sztem mar egyszer korabban rakerestem a neten, mert mar regen is erdekelt, es gyanus volt h sehol semmi
tehat en a vadhattyukban olvastam ezt a szot eloszor [marmint az utan ragadt meg a fejemben, lehet h mar volt rola szo pl tortenelemoran is, csak az kiesett nekem]
sajnos nem tudok ellenallni a kisertesnek, kimasolok ide halalosan izgalmas reszeket a konyvbol, hehe, batran ugorja at mindenki, akit nem erdekel
kiemeltem a falragasz meg tacepao szavakat
[csak h lassatok, indokolt ez a sok sok reszlet]
[es csak a latszat miatt kisbetukkel lesz, h ne tunjon olyan iszonyatosan soknak, mint amennyi "_"]
Az új hatalom egyik első lépése volt, hogy falragaszokon tették közzé intézkedéseiket: minden fogoly szabadon bocsátását; a zálogházak bezárását - zálogba tett holmiját mindenki ellenérték nélkül visszakaphatta -; a nyilvánosházak működésének beszüntetését - a tulajdonosokat kötelezték, hogy hat hónap megélhetési segélyt utaljanak ki a prostituáltaknak -; a gabonaraktárak megnyitását, a készletek szétosztását a legrászorultabbak között; a japánok és kollaboránsok vagyonának elkobzását; a kínai tulajdonban lévő ipar és kereskedelem védelmét.
[...]
1958 őszén, hatéves voltam akkor, elkezdtem iskolába járni, húszpercnyi járásra volt otthonról kavicsos, sáros mellékutcákon át. Mindennap oda is, vissza is kimeredt szemmel vizslattam az utat törött szeg, rozsdás fogaskerék után, bármi fémtárgyat felszedtem, ami csak ott hevert a kavicsok közt a sárban. A kemencébe kellett, legfőbb foglalatosságomhoz, az acélolvasztáshoz. Igen, hatéves koromban bevontak az acéltermelésbe, versenyeztem a társaimmal, hogy ki visz több ócskavasat. Körös-körül hangos zene áradt a hangszórókból, zászlók és falragaszok mindenütt, a falakra pedig hatalmas jelszavakat pingáltak: Éljen a Nagy Ugrás! vagy: Mindenki öntsön acélt! Nem értettem pontosan, hogy minek, de tudtam, hogy Mao elnök parancsba adta az országnak, hogy csináljon sok-sok acélt. Iskolámban a főzőserpenyők helyébe olvasztóüstök kerültek a hatalmas konyhai tűzhelyekre. Valamennyi ócskavasunkat belerakták, a régi serpenyőket is darabokra törve. A tűzhely folytonosan égett, amíg a vas meg nem olvadt. Tanítóink egymást váltva éjjel-nappal táplálták a tüzet, hatalmas kanalakkal kavarták az üst tartalmát. Órát nemigen tartottak, mivel a tanítók is az üstökkel voltak elfoglalva. Nagyobbacska, tizenéves társaink is. A többieket meg összegyűjtötték, hogy takarítsák a tanárok lakását, vigyázzanak gyermekeikre.
[...]
Ennek ellenére nagyon tiszteltem Chi tanár urat. Majd megszakadt a szívem, amikor láttam, hogy őt és a többi szeretett tanáromat vadul támadják és pocskondiázzák. Irtóztam a feladattól, amit a munkacsoport szabott ki mindenkire az iskolában: írjunk tacepaókat, amelyeken „leleplezzük és elítéljük őket".
Tizennégy éves voltam ekkor, ösztönösen gyűlöltem minden támadó cselekedetet, és nem tudtam, mit írjak. Megrémítettek a tacepaók vastag fekete írásjegyei a hatalmas fehér papíron, a vad és idegenszerű szöveg, mint például „Zúzzuk szét ennek-és-ennek a kutyának a fejét!" vagy „Megsemmisítjük ezt-és-ezt, ha nem adja meg magát!" Elkezdtem lógni az iskolából, inkább otthon maradtam. A végeláthatatlan gyűléseken, amelyek az egész iskolai életet betöltötték, állandóan meg is kritizáltak, amiért „a családot tartom a legfontosabbnak". Utáltam ezeket a gyűléseket. Valamiféle megmagyarázhatatlan veszélyérzet kerített hatalmába.
[...]
De itt, a teaház előtt, láttam, hogy legtöbbünk, a vörösgárdistákat is beleértve, rosszul érzi magát az új beszédstílus és a hatalmaskodás miatt. Alig nyitottuk ki a szánkat. Aztán néhányan csendben elkezdtek négyszögletes tacepaókat ragasztgatni a teaház falaira és a szappanfa törzsére.
[...]
A szüleimnek a pihenés sem járt. A „kikapcsolódás" idejétmúlt Fogalommá vált: könyvek, festmények, hangszerek, sport, kártyajátékok, sakk, teaházak, szórakozóhelyek - mind eltűntek. A parkok néptelen, romos pusztasággá váltak: a virágokat és a gyepet kiírtották, a szelíd madarakat és az aranyhalakat megölték. Az összes filmet, színdarabot, hangversenyt betiltották: Mao felesége kijelentette, hogy színpadon és filmvásznon csak a nyolc „forradalmi opera" mutatható be, amelyekben ő is közreműködött. Rajtuk kívül semmi mást nem lehetett játszani. A tartományokban a lakosság még ezeket sem merte bemutatni. Az egyik színigazgatót meghurcolták, mert az egyik opera megkínzott hősének arcfestését túlzónak ítélte Csiang Csing. A színigazgatót börtönbe vetették, mondván, „eltúlozta a forradalmi küzdelem nehézségeit". Sétálni is alig mertünk elmenni. Fenyegető volt a kinti légkör, az utcasarkokon vad bírálati gyűléseket tartottak, és mindenütt vészjósló tacepaókat és jelszavakat lehetett látni. Az emberek úgy jártak az utcákon, mint a zombik, fenyegető vagy megfélemlített arckifejezéssel. Ráadásul szüleim összevert arca elárulta, hogy a meghurcoltak közé tartoznak, és ha kiléptek az utcára, azt kockáztatták, hogy újra megkínozzák őket.
[...]
Anyám egyik gyerekkori barátnőjét öngyilkosságba kergették, mert mikor egy tacepaóra felírta: „Szívemből szeretem Mao elnököt", az egyik ecsetvonás véletlenül rövidebbre sikeredett, és így a „szívemből" írásjegy hasonlítani kezdett a „szomorúan" írásjegyéhez.
[...]
Apám hallott már Tingék kinevezéséről anyámtól, aki tacepaókon olvasta a hírt.
[...]
Az egyetem területét elöntötték a fehér papírkoszorúk és a gyászversek és -tacepaók. Mindenki fekete karszalagot és mellén fehér papírvirágot viselt, és gyászos arckifejezéssel járt-kelt. A gyász részben természetes reakció volt, részben szervezték. Mivel mindenki tudta, hogy halála előtt Csou ellen támadást indított a Négyek Bandája, és mivel a Banda úgy rendelkezett, hogy minél kisebb legyen a gyász, a Csou halála miatt érzett fájdalom kimutatása a közemberek és a helyi hatóságok részéről egyaránt annak demonstrációját jelentette, hogy ellenszegülnek a Bandának. De sokan voltak, akik valami más ok miatt gyászolták Csout. Ming és a többi diákvezető az évfolyamomon azért dicsőítette Csout, mert állítólag része volt „az 1956-os magyarországi ellenforradalom leverésében", hozzájárult ahhoz, hogy Mao a világ elismert vezetőjévé válhasson, és feltétlen hűséggel követte Maót.
Az egyetem területén kívül nagyobb volt az elégedetlenség. Chengdu utcáin graffitik jelentek meg a tacepaók szélein - és itt aztán tömeg gyűlt össze, az emberek nyújtogatták a nyakukat, hogy el tudják olvasni az apró írásjegyes kézírást. Az egyik tacepaón ez állt:
Besötétült az égbolt,
Fényes csillagunk lehullott...
A tacepao szélére ezt írták: „Hogy lehetne sötét az égbolt, ha egyszer itt van »égővörös napunk«?" (ami Maót jelentette). Egy másik felirat mellett, amely így szólt: „Süssük meg Csou elnök üldözőit!", megjelent a kommentár: „A havi olajadag csak két liang [egy liter]. Mivel akarod megsütni az üldözőket?" Tíz éven belül először láttam nyilvánosan megjelenni a humort és az iróniát, ami hihetetlenül boldoggá tett.
haaaat most ujra atolvastam ezeket, es oo elkepeszto
foleg ez az utolso, ahol a tacepaokra mar graffitik is kerulnek, le vagyok nyugozve teljesen, de komolyan
tacepao teljesen mint a twitter csak igazi vagy mi, oo
nem reszletezem, uberszuper, uberszuper
[asszem aki ismer, most tudja h ugralok itt a szeken pont mint amikor meglattam a blu graffitikat, meg amikor viktorral a rozsdas rajnakikotoben csaszkaltunk]szooval a konyvbol ezeket tudtam meg, teljesseggel lenyugozott a tacepao mint fogalom
most nekialltam megint a
neten rakeresni -- senki ne remenykedjen, szinte semmit nem tudtam meg
a szo igy jutott hozzank: kinai ==> orosz ==> magyar, ez kapasbol eleg durva para, hogy a sok ilyen betubol olyan betube valo atiras utan meg felismerheto maradhatott-e a szo
nyelvesz forum:
Amúgy a tacepaóról: "The Tatsepao, or big-character poster, is powerful weapon, a means of criticism and self-criticism which was created by the masses during the rectification movement; at the same time it is used to expose and attack the enemy. It is also a powerful weapon for conducting debate and education in accordance with the broadest mass democracy. People write down their views, suggestions or exposures and criticisms of others in big characters on large sheets of paper and put them up in conspicuous places for people to read." A kínai kommunisták találmánya. Üzenőfal. Sajna, csak ennyire futotta. Hátha valaki hozzáértőbb többet tud.
talaltam
itt egy 1958-as kinai ujsagot pdf-ben
amit ilyenkor amikor beporgok lusta vagyok megnezni h mi is pontosan
szoval akit erdekel nezze meg es szoljon ha jo
---------------------------------------------------------------------eeeees eeeees
epp most talaltam vmit,
eztmekkora kiralysag, megvan vmi vegre !!!
persze az elso 2 sor mindent elarul:
Dazibao (cinese: 大字报
pinyin: dazibao;
Wade-Giles:
tatzepao, talora trascritto in italiano in modo scorretto:
tazepao,
tazebao,
tatsebao,
tatsepao,
ta-tze-bao ecc.) significa letteralmente:
giornale [murale] a grandi caratteri. Il carattere
bao 报 (報) si trova nel termine "poster" (海报) e nel termine "giornale" (报纸).
ezek szt tacepao, dazibao, tatzepao, tazepao, tazebao, tatsebao, ta-tze-bao, stb
meg meg mashogy is van: angolul
big-character poster,
(nemetul wandzeitung de ez eleg altalanos fogalom), lengyelul
gazetka wielkich znaków, oroszul
Дацзыбао, kinaiul meg
大字报yes yes yes
---------------------------------------------------------------------ezek utan ujabb erdekes talalatok, amikor mar ugy keresek hogy a talalatra is van eselyem
egy
China Riport cikk: Techniques of Mass Persuasion In China:
Another very effective vehicle of mass communication is Tatzepao, the wall poster. Tatzepao is a simple instrument, but what makes it most effective is the use to which it has been put by the communists. It could be written by any person to criticize or expose any individual in the neighbourhood or place of work. Everyone in China is always under constant threat of being exposed through Tatzepao. It is also a device to educate and raise the level of class consciousness.
meg talaltam egy ilyen konyvet, marmint csak azt h letezik:
The roles of Tatzepao in the Cultural revolutionjo izgi lehet ez is
meg meg meg talaltam egy nagyon nagyon annanak valo
blogot:
servethepeople Marxism-Leninism, blues music, Bob Dylan and more
ebben van pl egy ilyen post:
The Battle for China’s Present: Mao and the Cultural Revolution
hu ez naaagyon erdekes lesz nekem, hu hu
meg nehany kepet, a kepek linkek a helyre, ahonnan szarmaznak
---------------------------------------------------------------------na tok elfaradtam
most mar tudok keresgelni
fogok is
heh, vegignezhette mindenki hogy hogy mukodik anna agya
remelem van, aki elvezte
a lepkek keringeset
