meghalt nagyapa

meg a mult heten, egy hajnalban
szerencsere egy pillanat alatt, fajdalom nelkul, jokedvuen, varakozasokkal tele, ujra egeszseges labbal, korhazat es nagyon megoregedest meguszva
csak nagyon varatlanul

nagyon jo nagyapa volt

szerette a macskas cuccokat, mindent
gyujtott 1000 vicces dolgot
titokban lehetett nala enni ebed elott is, barmit
sorozott cs-vel, amikor talalkoztak
legalbb 50 oraja volt, amiken nezte a pontos idot
ejszaka kelt fel, reggel ebedelt, delutan ment aludni
hoban szelben jegben tuzo napon viharban mindig setalt, mindig ugyanazon az utvonalon
volt mobilja, de kevesbe volt mobil, mint a vezetekes, mert azontul h egyhelyben tartotta, meg ki is kapcsolta, amikor nem hasznalta
megvett, elolvasott [es teljesen meg is ertett] egy konyvet a digitalis fenykepezesrol, pedig meg szamitogepet se hasznalt eleteben
szte a busz gyorsabb volt, mint a vonat
minden unnepen, meg igazabol meg vizsgak miatt is gratulalt, sokszor egy nappal elobb, olyan koran
rengeteget meselt, de nekem az se volt eleg, igy megprobalta leroviditeni, de mar akkor is marha okos voltam, es atlattam a szitan, uh nem sikerult, mindig rajottem
amikor cs-vel szetmentunk, tok jol allt hozza, nagyon tetszett, amiket telefonalgattunk akkoriban
mindefele erdekelte, de tenyleg, amikor nem szedult, mert ulve telefonaltunk, csomo mindenrol lehetett vele beszelgetni: terkepekrol, szamitogepekrol, villamosokrol, vonatokrol, kajakrol, egyetemrol, lenyegeben barmirol
amikor az agyamon aludt, mindig kaptam tole berleti dijat az agyhasznalatert, amit rendszeresen olyan boritekba tett, amire a teljes nevemet rairta, nagyon hivatalosan
annalány-nak hivott, de szerettem
egyszer kiskoromban segitett levenni a polom, es kozben kirantotta a fogamat, utana orakig bogtem, h az volt a legkedvesebb fogam - meg mostanaban is sokat emlegette, h kihuzta a legkedvesebb fogam
barmennyit foroghattam a forgoszeken
mindig elegans volt, engem kerdezett meg, h jo-e egyutt a kinezett zako, ing es nyakkendo
mindig volt a zsebeben egy kis asvany, ahogy nalam is szokott lenni legtobbszor vmi kavics

majd lesznek gasztroemlekek rola a masik blogomon, jo sok olyan van

a gyaszjelentesbe visszatettem a hajnalban szot, amit s korabban kivett belole
hajnalban, ha ebren vagyok - leginkabb meg ebren vagyok -, sokszor eszembe jutott, h na, nagyapa mar reg talpon van..
a hajnal nagyon az o napszakja volt
es akkor is halt meg
ezert csempesztem vissza, cs is egyetertett
ez a mi szavunk a hirdetesben, a tobbi a csalade

ilyen a szobajanak az ajtaja:


ez meg egy nagyon vicces kep
[a 12. amugy, amit a gepemmel csinaltam, olyan regi]
csak mutattam neki, hogy mukodik, mert nagyon erdekelte, es csinaltunk egy probakepet
amin ugy nezunk ki, mint egy maffiozo csalad 2 tagja, akik most nyirtak ki az egesz maradek csaladot, hehe


ja, es a szakmai multja, mert az aztan nem semmi
csak most tudtam meg, h fakat nemesitett
en csak a bogarakrol tudtam, a szarvasbogarairol meg a cincereirol
meg a fenycsapdakrol, arra mindig buszke is voltam

kenytelen vagyok ide tenni, nem linkelheto pontosan a forras

Elhunyt Dr. Szontagh Pál

Életének 83. évében 2008. február 20-án elhunyt Dr. Szontagh Pál aranyokleveles erdőmérnök, az MTA doktora, a Nyugat-magyarországi Egyetem címzetes egyetemi tanára.

Dr. Szontagh Pál okleveles erdőmérnök erdőmérnöki oklevelét 1948-ban szerezte meg. Diplomája megszerzése után az 1948-1956 közötti időszakban az Egri Erdőrendezőségen mint erdőrendező mérnök dolgozott, majd 1956. februárjában főmérnökké nevezték ki.

1956-1960 között az OEF Egri Erdővédelmi Állomás vezetője volt. 1960-ban átkerült az Erdészeti Tudományos Intézethez és itt dolgozott 1988. évvégéig, amikor nyugállományba vonult. 1965-ben Mátrafüredre helyezték át, ahol 1969-től tudományos főmunkatársként, majd 1971-től az entomológiai témacsoport vezetőjeként dolgozott. 1982-ben tudományos tanácsadó beosztást kapott.
1961-ben az Erdőmérnöki Főiskolán doktori címet szerzett, majd 1965-ben megvédte kandidátusi disszertációját. A mezőgazdasági tudomány doktora (MTA doktora) fokozatot 1981-ben szerezte meg.
Nevéhez fűződik az országos erdészeti figyelő és jelzőszolgálati rendszer, valamint az erdészeti fénycsapda hálózat létesítés, évente elkészítette az országos prognózis jelentést. Növénynemesítéssel is foglalkozott, így hét nyárfajta és egy fűzfajta, valamint a puszta szil társnemesítője.
Közel százötven publikációja jelent meg hazai és külföldi szakmai folyóiratokban. Több nyelven mint társszerző működött közre, illetve önálló könyvet is megjelentetett.
Tudományos kutató munkája elismeréseként Egyetemünkön 1984-ben címzetes egyetemi tanári címet kapott. Az MTA TMB felkérésére a tudományos minősítésekben rendszeresen bizottsági tag, elnök és opponens volt. Az MTA Erdészeti Bizottságának, a Magyar Rovartani Társaság tagja volt, tudományos tevékenységét 1978-ban Frivaldszky Imre Emlékérem adományozásával ismerték el.
1998-ban az Alma Matertől aranyoklevélben részesült.
Emlékét megőrizzük.