2007-12-03

jozsef attila jogdija lejart

vegre
be is teszek egy verset, pedig olyat nem szoktam
de jozsefattilat nagyon birom, o kap egy postot itt nalam

(CSODÁLKOZÓ BOGARAK KÖZT...)

Csodálkozó bogarak közt lépkedek bátran,
Ha felhő volnék, szárazságban járnék csak erre,
Elkerülném a kirándulókat, összeszedik ők a papirt, nehogy
jövőre eső legyen,
Viseltes ruhájuk alól forró testük felesel a siető nyárral,
Hétnapravalót játszadoznak és egy bujtató lombról
Feledékeny madár figyeli
Az örömüket.

A lányok szagos lépte nyomán kibútt ez az ártatlan kavics,
Ez a kavics nem József Attila és a fű se, én se vagyok az,
Én a barátja vagyok itt mindennek, tenyeremben a jó dió
háládatosan roppan ketté,
A belékevert szalmaszálat hajamból vigyázva kihúzza az ág -
Mező, mező, szaladtató, akár a kedvesem termékeny karjaival,
Téritő lengésű szoknyájával a fiatalemberek élén jár ő,
Minden szagodat néki adtad, virágozzunk most hát nélküle.

Te rengeteg,
Ég felé fordított paizs!

1926. jún.

2 comments:

Ági said...

A Zetor a mai órán azt mondta, hogy a szerzői jog a következő év január 1-én jár le. Tehát vigyázz, nehogy rád szabaduljanak az örökösök. :-)

anna said...

huh
indenxen olvastam, nem magamtol talaltam ki, sot fennvan az osszes verse a neten, onnan masoltam ide
remelem, nem a bortonben fogok kikotni..