egy baratnom is, meg kisocsem is, meg nagymamam is meglepodott, h irkalok itt a blogon a szakitasunkrol
azt valaszoltam, h tekintve a nevetseges atlagos napi max egy kezen megszamlalhato olvasokat [ami ennek a remek esemenynek hatasara tegnap 34 volt!!], meg a blog olvasasaval toltott atlagos idot [ami most szinten felment 6 perc 40 masodpercre], nem tartok tole, h tuk sok embert zavarna
akit meg nem erdekel, ne olvassa el
sajnos annyira eszmeletlenul varatlanul ert, es annyira alapjaiban valtoztatta meg az eletemet az egesz, h nem tudok nem irkalni rola
es sokkal ugyan nem, de valamivel jobban erzem magam, ha leirom, ami majd szetrepeszt

szoval ha vkinek meg kerdeses volt, miert is irom itt le ezeket, akkor most mar legalabb tudja

ja, azt meg igazabol nagyon viccesnek erzem, h nagymamam kiakadt rajta es nem nezte jo szemmel
nagyon is erdekelne, mifele fogalmat alkotott magaban az internetrol, meg a blogokrol
annyit tud, h internetes naplo, amit tkp barki olvashat, de gyakorlatilag - altalaban - csak a csalad meg par ismerosom olvas

es van haszna is: nem olyan fajta vagyok, aki par baratja kivetelevel barkire is lecsap a banataval
es a blogomon olvasta 2 evfolyamtarsam is, meg egy volt szobatarsam unokatesoja, majd o maga is
es nagyon jol esett, h mindannyian jelentkeztek, es probalnak segiteni
persze megtudtak volna idovel nyilvan, de akkor is, igy jobban esik