2007-09-01

jaj azert az most nagyon sziven utott, h eszembe jutott, h eppen 7 eve jottunk ossze cs-vel
az ejjeli turan, ezen a napon, ejjel 4 korul, mikozben lefele futottunk a nogradi varbol

nehez belegondolni is, h miket ereztunk akkor, mennyi varakozas, izgalom es szerelem volt meg mindkettonkben
meg h mennyire boldogok voltunk

es most ahelyett, h megunnepelnenk vmi vicces modon, ahelyett cs mas utan terergeti a fejet, en meg romokban heverek, teljesen uresen, fajdalommal

rettenetes, h ahhoz kepest, h a kapcsolatunk mennyit ert es mi minden volt benne, ilyen meltatlanul lett vege
rettenetes

annyira nyomaszt az egesz, mintha epp egy uthenger menne at rajtam
ez most remes, tenyleg

2 comments:

dóri said...

a szakítás mindig méltatlan annak, aki nem akarta, h vége legyen,.....cs-nek meg új élete van, ő nem érzi ezt méltatlannak,...
és most köcsög leszek, néha azért is méltatlan, mert te ostobán viselkedsz,...de ez meg azért van, mert te nem tudod elengedni őt,....

a nagy kezdeti lekesedésről meg ami az elején volt,....hát erre egy dolgot tudok mondani,......ez a világ egyetlen mondata, ami mindig igaz: egyszer ez is elmúlik,....

anna said...

tudom, h ostoban viseklekedek
egyelore nem vagyok kepes tobbre, tenyleg
ez van