voltam tegnap szinhazban
egy idegen csajtol kaptam a jegyet, mert nem ert ra, nem valtottak vissza a jegyet, o meg nem akarta kidobni
[kosz csi, h megadtad neki a szamom, csinaltatok nekem egy jo kis estet]
nagyon orultem neki: reges reg nem voltam szinhazban

odafele volt ket szomorusag
[1] lattam szembejonni egy angyalfold kocsiszinbe meno 1es villamost
hat regen ez nagy kiralysag volt, mert ajandek atszallas-mentes utat biztositott "haza"
max 5-6szor ultem ilyenen, szoval tenyleg unnep, raadasul csak veletlenul lehet kifogni, keszulni nem lehet ra
szar volt, h most mar indokolatlan integetni neki, meg belegondolni, h most a sima 1esek visznek haza, nem a kulonlegesek
[2] ajtosi durer sornal mindig eszembe jut, h nyaron egyik este pont ott mondta cs, h anyukajatol uj hutot kap szulinapjara, es mennyire eszmeletlen boldog lettem, tancot jartam oromomben, h lesz uj hutonk, lefagyasztok mindent, es egesz evben fozogetek
hat nem lett es nem is lesz soha, potyara orultem

aztan szinhaz megvolt, elveztem nagyon
eloszor jatszottak a darabot, a sok farkasosat
rokon is volt benne, jo vicces volt a szerepe

utana hazajottem
amikor kicsamborogtam az epuletbol, epp megallt elotte egy hev
annyira fura volt, csak ugy a semmibol egy hangtalan jarmu beuszott a mokas fenyekben, a duna mellett
pontosan olyan volt az erzesem, mint amikor a chihiroban a jott a vizivonat
azert ez a helyzet nyomtalanul feledtetette velem a 2 szomorusagot
azert szerepelni par masodpercre a chihiroban nagy kiralysag volt, koszonom
[remelem, nem voltam tul ijeszto]