Szappan - CsavarGo ujabb tortenete
- Hé, az az enyém! - szólalt meg mögöttem egy melírozott női hang, miután elvettem egy összegöngyölített metróújságot, mely a földalatti kijáratának nosztalgiakapuja és az új automata között figyelt.
- Mááj! - ismételte a 35 körüli, kék ruhás békávéellenőr-hölgy.
- Nincs több? - néztem rá felvont szemöldökkel.
- Máj. - és kivette a kezemből.
- Nekem is kell - mondtam leesett állal.
- Ja, aszittem külföldi...
- Aha.
- Ez az enyém.
- Felezzünk! - javasoltam.
- De hogyan? - kérdezték a kerek szemek.
- Hát, mondjuk... a felénél. Legyen öné a sport rovat!
- ???
- Szükségem van az újságra.
- ...
- Ablakot kell mosnom.
- Ezzel?
- Felezzünk! - következeteskedtem - Biztos nincs több?
- Tudja mit?! Vigye az egészet! - Gondolom, győzött benne a feminizmus. Szabadkozni kezdtem volna, de ő csak mosolygott és már ment is vissza sóhajtva a jegy automata felé. Miközben a földalatti lépcsőjén lassan felfelé indultam, a szabad kezemmel az esernyőm után kotorásztam a táskámban.
"Igazán eszembe juthatott volna valami eredetibb. Ablakmosás! Persze! Miért is ne: zuhogó esőben... No, de akkor már legalább a tükröt lemoshatnám végre! ... Egyébként biztos neki sem kellett annyira, különben nem adta volna olyan könnyen oda..."
* * *
Reggelenként a fürdőben állva - még egy hét múlva sem - láthattam a sok fogkrém-, vízkő- és ki tudja még milyen folttól, hogy most akkor mehetek így dolgozni, vagy még csipás a szemem.
- Mááj! - ismételte a 35 körüli, kék ruhás békávéellenőr-hölgy.
- Nincs több? - néztem rá felvont szemöldökkel.
- Máj. - és kivette a kezemből.
- Nekem is kell - mondtam leesett állal.
- Ja, aszittem külföldi...
- Aha.
- Ez az enyém.
- Felezzünk! - javasoltam.
- De hogyan? - kérdezték a kerek szemek.
- Hát, mondjuk... a felénél. Legyen öné a sport rovat!
- ???
- Szükségem van az újságra.
- ...
- Ablakot kell mosnom.
- Ezzel?
- Felezzünk! - következeteskedtem - Biztos nincs több?
- Tudja mit?! Vigye az egészet! - Gondolom, győzött benne a feminizmus. Szabadkozni kezdtem volna, de ő csak mosolygott és már ment is vissza sóhajtva a jegy automata felé. Miközben a földalatti lépcsőjén lassan felfelé indultam, a szabad kezemmel az esernyőm után kotorásztam a táskámban.
"Igazán eszembe juthatott volna valami eredetibb. Ablakmosás! Persze! Miért is ne: zuhogó esőben... No, de akkor már legalább a tükröt lemoshatnám végre! ... Egyébként biztos neki sem kellett annyira, különben nem adta volna olyan könnyen oda..."
* * *
Reggelenként a fürdőben állva - még egy hét múlva sem - láthattam a sok fogkrém-, vízkő- és ki tudja még milyen folttól, hogy most akkor mehetek így dolgozni, vagy még csipás a szemem.
(C) CsavarGó
No comments:
Post a Comment